Borzi
2010 szeptemberében kerültem át az akori szomszédaimhoz,akik most a gazdáim.Eleinte féltem,mert vad voltam és addig nem szeretgetek.De ők türelemmel és töpörtyűvel nevelgetek.Sokat vagyok bent a házba,de az udvaron is szabad a terem.Csak a kutyáktól kell tartanom.És a tót nem szabad a halaktól fosztanom(amit gyakran megszegek).
Egy kicsit furának tartanak,de csak azért mert én nem szeretem a macskatápot,hanem a kutyatáp izlik...és néha morgok és kergetem a farkam....De hozzá kell tennem,hogy ha a gazdáim esznek akkor leülve várom a falatokat.
Vers rólam:
Kicsi voltam,mikor megismertek,
Egy raklap alatt bujtam meg.
Vad voltam én,mint a tigris.
De a töpörtyű rám is hatott.
Mikor előszőr a házban jártam,
Jött a gazdám,de én megilyedtem.
És e-miatt egyet eresztettem.
A nevemet is innen nyertem.
Már nagy vagyok,bolond vagyok.
Kutyatápért rajongok,
Farkamat kergetem és morgok.
De a gazdám szemében,
Egy rendes cica vagyok.