Hóditó a husky

Leonhard Seppala

Fajtáról beszélve nem lehet kihagyni Leonhard Seppala nevét. Seppala Norvégiában született és így már volt fogalma a sarkkörhöz közeli életről. Seppalát az aranyláz vonzotta Alaszkába, majd hamar megbarátkozott a szánhúzással. Bár elég pesszimista volt, az első kisebb versenyét megnyerte. 1913-ban Jafet Lindeburg összegyűjtötte a legjobb huskykat, amelyek az első huskyk almaiból születtek és megkérte Seppalát, hogy gondozza és képezze ki őket Roald Amudsen expedíciójához. Szerencsére az expedíciót elhalasztották, így a kutyák Seppalánál maradtak.

A versenyen 1914-ben indult először, de a kutyák még fiatalok és tapasztalatlanok voltak  a vezérkutya kivételével  és egy sérülés miatt visz-sza kellett fordulnia. A következő évben viszont mindent a felkészülésnek szentelt és az 1915-ös versenyt könnyedén nyerte huskyaival. Ezután a következő két évben ismét simán nyert, majd győzött a kanadai és New England-i versenyeken is.

Seppala és a vakcináért való küzdelem

1924 telén Nome-ban torokgyík járvány tört ki és a csecsemők sorra fertőződtek meg. Oltóanyag azonban nagyon kevés volt és a legközelebbi utánpótlás mintegy 1600 km-nyire volt Anchorage-ban. Innét még el tudták szállítani a vakcinát az 1052 km-nyire lévő Nenana városába, de nem tovább. Az Alaszkában lévő 2 repülőgép pilótái szabadságon voltak, így az egyetlen mód a táv megtételére a kutyás szán volt. Az út nyáron is nagyon nehéz volt, de télen alig járható.

Seppala terve az volt, hogy az útbaeső eszkimó falvakban elhelyez kutyákat, hogy a visszaúton cserélni tudja őket. Közben az út másik végéről is elindították a szánokat és Nome-tól 270 km-nyire találkoztak a szérumot hozó másik csapattal. Az utolsó váltócsapat 1925. február 2-án hajnali 5.30-kor ért Nome városába.

Az 1052 km-es út öt és fél napot vett igénybe és míg a váltócsapatok egyike sem haladt 85 km-nél többet, addig Seppala egyedül 545 km-t tett meg. Ezzel nevét beírva nemcsak a kutyázás, de az amerikai nép történelmébe is. Tettét az amerikai kongresszus is feljegyezte.

Leonhard Seppala minden idők legsikeresebb szánhajtója Amerika-szerte ismertté tette a fajtát és segített az első kennelek megalapításában is. Seppala 1967-ben halt meg Seattle-ben.

Szánhúzó versenyek napjainkban

A sport napjainkig tovább él és népszerűsége egyre nő. A világ számos országában léteznek szövetségek és rendeznek versenyeket. A versenyeknek több vállfaja is van pl.: gyorsasági verseny, hosszútávú verseny és triatlon (az előző kettő+súlyhúzás). A magyarországi szánhúzó versenyekről bővebb információt újságunk szeptemberi-októberi számában olvashatnak.

A huskyk és a fegyelmi munka

Sokan azt állítják, hogy a husky nem alkalmas a fegyelmi munkára. Természetesen ez így nem igaz. Nem is lehet az. Ha összevetjük az engedelmes szinten levizsgázott kutyákat persze feltűnik, hogy nem a huskyk állnak a dobogós helyeken, de butaság lenne azt állítani, hogy nem lehet kiképezni őket. Több versenyző is állítja, hogy a fegyelmi munka rontja a kutyák versenyképességét. Ebben is van igazság, de a legtöbb szibériai huskyt nem verseny céllal tartják és így nagyon jól jöhet és kellemesebbé teszi a kutya-gazda viszonyt egy alapfokon kiképzett husky.

Huskyainkkal lágyabban kell bánni mint német juhászkutya és rottweiler társaikkal és főleg a játékosságra kell helyezni a hangsúlyt.

A kiképzést 6-7 hónapos korban kell elkezdeni, de bizonyos dolgokat már ezelőtt megtaníthatunk kutyánknak pl.: Ne ugráljon fel, szobatisztaság, pórázon vezetés. Az iskolai munkában hagyatkozzunk kiképzőink tanácsaira. Egy jól kiképzett kutya öröm a gazda és a környezete számára is.

A kiállítások

A legnagyobb népszerűségre a huskyk napjainkban tettek szert. Gyönyörű, elegáns megjelenése és barátságos jelleme mindenkit elragad, főleg a gyerekeket. A huskykkal leggyakrabban a kiállításokon találkozhatunk egyre növekvő számban. Szinte mindenki, aki vesz egy huskyt késztetést érez arra, hogy a kutyáját megmérettesse, hátha az övé lesz a legszebb a sok felvezetett kutya közül.

A siker két fő tényezőtől függ: a kutya standardhez való viszonyától (attól való eltérések és hasonlóságok), illetve a felkészítéstől.

Az előbbi tényezőt csak a kölyök kiválasztásakor befolyásolhatjuk, míg az utóbbira végig ráhatásunk van. A ringdresszúra rendkívül fontos, mivel előfordulhat, hogy bár kutyánknak jobb a megjelenése egy versenytársáénál, de az kapja a jobb helyezést a jobb felkészítés miatt. A ringdresszúra két részből áll: a szocializációból, illetve a tulajdonképpeni ringdresszúrából.

A szocializáció folyamán hozzászoktatjuk a kutyánkat a pórázhoz, a többi kutyához, emberekhez, a ringdresszúra folyamán pedig megtanítjuk a ringben való mozgást, beállást, fog-, illetve herevizsgálatot vagy a szőrzet vizsgálatát.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat