A szibériai huskyk történelme a legtöbb kutyafajtáéhoz hasonlóan több ezer évre nyúlik vissza, azonban a többi fajtától eltérően szinte semmilyen írott vagy más tárgyi emlék nem maradt fent róluk, egészen az 1800-as évekig.
A fajta eredetileg Kelet-Szibériában, közelebbről a Csukcs és a Kamcsatka félszigetén volt őshonos és az itt lakó törzsek háziasították, majd tenyésztették őket. Ez az időszak kb. i. e. 9000-6000 közé tehető. Írásos emlék azért is nem maradt ránk egészen a XIX. sz. elejéig, mert ezek az eszkimó népcsoporthoz tartozó törzsek szinte ősközösségi szinten éltek, így nem ismerték az írást sem.
Egy másik probléma a fajta történetének kutatásában, hogy az információk egy része szőrmekereskedők és vadászok beszámolóin alapul, amiknek hitelessége igencsak megkérdőjelezhető. Tudni kell azt is, hogy a csukcsi népcsoportnak csak azon része foglalkozott a fajta tenyésztésével, amely a tengerhez közel eső partmenti sávban élt.
A kanok megjelenése erőteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak, a testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelő kondícióban, jól fejlett és feszes izomzatnál a szibériai huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly.
Átlagos élettartama: 14-15 év.
Inteligens, emberkedvelő fajta. Nehezen viseli az egyedüllétet, idegenekkel szemben barátságos. Autonóm jelleme miatt az egyik legnehezebben tanítható kutyafajta. Rengeteg energiával bír, állandóan fut és ugrál, nem nézi, hogy van-e valaki az útjában vagy sem. Hidegben és melegben is jól érzi magát. Rendkívül hajlamosak a lyukak ásására és mindenfajta rombolásra (főleg a kölykök).